Bolygótűz - 255 éve született LAVOTTA JÁNOS

A szerző a magyar verbunkos-zene három nagy mesterének (Bihari János, Lavotta János és Csermák Antal György) életét egységes történetbe, egységes korképbe foglalta össze. Jól érzékelteti a három muzsikus közös sorsát; összeütközésüket az értetlen környezettel, a búfeledés keresését, amely kettőjüknél iszákossággá, elzülléssé fajult. Ennek oka az elmaradott magyar társadalom volt, amely nem tekintette napi élete szerves részének a nemzeti muzsikát, és nem is vállalkozott annak fenntartására, támogatására. Ezért kellett minden nemes törekvésnek és a verbunkoszene három kiváló képviselőjének is feltétlenül kátyúba jutnia. Barát Endre regénye azonban nem áll meg e szomorú igazság feltárásánál, hanem hitet tesz a magyar kultúra akkoriban elindult fejlődése mellett is.

2019. július 5-én 255 éve született a Pozsony vármegyei Pusztafödémesen LAVOTTA JÁNOS hegedűművész. Tulajdonképpen cigányprímásnak mondhatnánk, amely azonban azért sem lenne igaz, mert nem volt cigány. Sőt, amint egy méltatója írta: "ő vette ki a hegedűt a cigányok kezéből, bár utóbb ismét cigány kézbe került az Biharinál, de mily különbséggel ő utána". Valódi virtuóz volt, "játéka a legmélyebb komoly és fájó indulatokat szaggatta föl a lélekben", s tudatában is volt páratlan tehetségének. Képes volt hagyni, hogy a fent említett Bihari János a kezeit csókolgassa, csak tanítsa őt. Nyers viselkedéséről számos történet maradt fenn; például ha utazásai során némely fogadóban a lócára tett hegedűjéhez bárki hozzáért, "annyira felháborodott, hogy tüzességét és lármáját alig-alig lehetett lecsillapítani". Egyébként a hangszerét annyira szerette, hogy azzal aludt, s reggel - de inkább délben -, amikor felébredt, rögvest magáévá is tette, azaz a napját hegedüléssel kezdte. Főként vándormuzsikusként járta a világot, s játékát még II. József császár is megcsodálta. Sőt, a császár a jelenlévők legnagyobb megdöbbenésére egy csellóval felment hozzá a pódiumra duettet játszani, s jellemző hősünkre, hogy azt a hegedűt, amivel a császárt kísérte, eladta egy angol arisztokratának harminc aranyért. De amennyire izgatta a siker, annyira nem érdekelte a pénz, amint egyik kortársa meg is jegyezte: "ha ugyan megbecsülte volna pénzét, bizonyosan milliomos tőkepénzzel bíró capitalistához közelíthetett volna". Ö azonban minden pénzét elmulatta, a zenénél ugyanis csak az élet örömeit szerette jobban. Saját bevallása szerint csecsemőkora óta nem ivott meg egy pohár vizet, a bort azonban nagyon kedvelte, s borgőzös állapotban állandóan botrányt csinált. Sehol nem volt maradása, gróf Zichy Károly országbíró fiait sem zenére, hanem pálinka-ivásra tanította, persze hogy kitették a szűrét. De nem is bírt meglenni egy helyen, bejárta az egész országot, de mindenhonnan mennie kellett. Ha nem az ital, akkor a nők miatt, mert legendás szoknyapecér is volt, Vay Sarolta szerint "szoknyában járó senki emberfiának se volt nyugta tőle". Egyszer felborult egy csónakkal, s majdnem vízbefúlt, de sikerült megkapaszkodnia a dereglye szélében, majd első szavaival megnyugtatta útitársait: "ha a Tisza bor, úgy belé halok, de a víz engem nem szenvedhet, mint én őt, s így nem is vesz magába". Végül nem is víz, hanem az alkohol vitte el, még a halálos ágyán is dugi pálinkát ivott orvosság helyett. (Kalendárium Press)

Kövessen bennünket a Facebookon is!

Sőt, akkor is kövessen bennünket, ha általában is érdeklik a napi évfordulók, születésnapok, érdekességek akkor is, ha nem feltétlenül kapcsolódnak hozzájuk könyvek. Mert a sajtószolgálatként is működő Kalendárium Press is fent van a Facebookon.