A szerző Bessenyei György világának bemutatására vállalkozott: felidézi pataki diákéveit, testőrségének körülményeit, majd íróvá válásának eseményeit. Részletesen szól a bécsi éveket követő berceli gazdálkodás zavaros ügyeiről és a pusztakovácsi évtizedekről. Közli az író végrendeletét és a műveinek kiadását vezérlő irányelveket.
Vélhetnénk, életrajzot tartunk a kezünkben, valójában Bessenyei György különös világának rajzát kapjuk. Megismerhetjük a pataki kollégium korabeli osztályösszetételét és a diákélet színes mozzanatait, a testőrség szolgálati rendjét és a galambszürke kimenőruhába öltözött tisztek különös varázsát. Feltárul előttünk a berceli udvarház élete és az adósságokkal küzdő nemesség civakodó életformája, a táblabíróvilág és a megyei közgyűlések, valamint az igazságszolgáltató intézmények működése.
Miközben beleéljük magunkat Bessenyei világába, megtudhatjuk, hogy egy híján elvégezte a felsőfokú tanulmányokhoz szükséges osztályokat, Bécsben rendkívül sokat tanult, Pusztakovácsiban pedig birtokainak árendáiból és a rendszeres táblabírói ténykedéséért kapott fizetéséből élt. Író, megyei közéleti ember, mégis magányos figura volt. Remete ugyan nem lett, de korábban kevesen értették meg gondolatait, s művei kiadatásának akadtak ellenzői is. Halála napjáról és eltemetésének körülményeiről is újabb elképzelést vázol fel a szerző.
