Berda József a XX. század egyik legeredetibb és legmagányosabb magyar költője. Szent Ferenc és Rabelais örökösének vallotta magát – annak látták bírálói is –, hedonista volt és áhítatos szépségrajongó, nyomorgó újpesti proletár és a Nyugat költője, József Attila barátja és Kosztolányi Dezső pártfogoltja, a mindig-reménykedve megidézett szabadság és a testi örömök tiszta szavú, bátor énekese. Kosztolányi Dezső így köszöntötte egy levelében: „Ezek a versek valósággal kiharsantak. Csak akkor kell verset írni, ha ésszel nem tudjuk kifejezni azt, amit mondani akarunk, s annyi bennünk a bátorság s csikótűz, hogy semmire sem vagyunk tekintettel.”
Vargha Kálmán monográfiája – az első Berda-monográfia – új adatok feltárásával, kivált a költő eddig ismeretlen levelezésének publikálásával végigköveti Berda József életútját, árnyalt portrét fest újabb irodalmunknak erről a kivételesen szeretetreméltó alakjáról, és pontos, finom elemzésekkel segíti verseinek teljesebb megértését.
