Benczúr (Bellák Gábor) - 175 éve született BENCZÚR GYULA

Benczúr Gyula (1844-1920) a magyar festészet meghatározó alakja a XIX. század második felében. Érdeklődése tanulmányainak és a kor szellemi áramlatainak megfelelően korán a történeti festészet felé fordult. Olyan közismert vásznak fűződnek a nevéhez, mint a Hunyadi László búcsúja, a Vajk megkeresztelése vagy a Budavár visszavétele. De az életében festőfejedelemként tisztelt Benczúr nemcsak nagy reprezentatív feladatok végrehajtója, a kiegyezés és a millenium közötti magyar közönség történelmi érdeklődésének kielégítője volt. Önarcképeinek sorozata a művészlét minden lehetséges aspektusát meg próbálja ragadni. Bellák Gábor, a Magyar Nemzeti Galéria munkatársa legújabb kutatásai alapján írt rövid, ám annál informatívabb bevezetőt az ötvennél több nagyméretű színes reprodukciót tartalmazó kötethez.

2019. január 28-án 175 éve született Nyíregyházán BENCZÚR GYULA festő. Művészete a müncheni akadémiáról indult, ő is, több társához hasonlóan Karl Pilotytól tanult festeni. Már első képe, a Hunyadi László búcsúja nagy sikert aratott, tanára lett a müncheni akadémiának és kegyeltje II. Lajos bajor királynak. Sikerei csúcsán, 1883-ban tért haza, elfogadva Trefort Ágoston felkérését a Mesteriskola igazgatója lett. Ettől fogva ő határozta meg a hivatalos stílust, az ő művészi iránymutatásának követése lett a siker záloga. Benczúr számtalan állami megrendelést kapott, korának legmegbecsültebb festője volt. Híres történeti képek sorát festette, s a II. Rákóczi Ferenc elfogatása, a Vajk megkeresztelése, a Budavár visszavétele és a Diadalmas Mátyás című képei fölényes szakmai tudásról tanúskodnak. Művei nagy sikert arattak, mert amint Lyka Károly írta: "Alig van festőnk, aki olyan biztos ösztönnel megértette volna a módos közönség titkolt becsvágyát". Egy másik kritikusa bővebben kifejtette titkát: "Az arisztokrácia és a plutokrácia öntudatának közvetítőjeként Benczúr művészi felfogása tükrözi azt a mindenáron való feltűnni vágyást és hatásos reprezentáció-igényt, amelyet e két társadalmi réteg kifejezésre akart juttatni. Ez a művészet került minden polgári megjelenítést, és inkább egy színházi világban érezte otthon magát, ahol az idealizálás és a reprezentáció megjelenítési eszközei a kelléktárból kerülnek elő". Sokan bírálták felfogását és képeit. Több kritikusa úgy vélte, hogy gazdagon berendezett képei nagyon fullasztóak. Finomabb fogalmazás szerint is meg kell azonban annyit állapítani, hogy csodás képeit a barokk pompája jellemzi. Nemcsak az állam, de az arisztokrácia és a főpapság is elhalmozta megrendelésekkel, kedveltek voltak portréi, melyek közül kiemelkedik Károlyiné arcképe. Szívesen ábrázolt mitológiai jeleneteket is, erről a Bacchánsnő, a Perseus és Androméda című vásznai tanúskodnak. Legszebb képeit a Nemzeti Galéria őrzi, de van festménye a híres Uffizi-képtárban is. (Kalendárium Press)

Kövessen bennünket a Facebookon is!

Sőt, akkor is kövessen bennünket, ha általában is érdeklik a napi évfordulók, születésnapok, érdekességek akkor is, ha nem feltétlenül kapcsolódnak hozzájuk könyvek. Mert a sajtószolgálatként is működő Kalendárium Press is fent van a Facebookon.