Balzac tévedése - 220 éve született HONORÉ DE BALZAC

Balzac életének izgalmas fejezete az író és a dúsgazdag művelt lengyel grófnő, Hanska asszony két évtizedes, nagy fellángolásokkal, elhidegülésekkel, vonzásokkal és taszításokkal meg-megszakított kapcsolata. Valóban boldog volt-e Balzac, midőn végre feleségül vehette a távoli, ragyogó „Észak Csillagát”? Hogyan küzdött Balzacban a konzervatív, királypárti, vallásos polgár a lángeszű, a valóságot páratlanul tisztán látó művésszel? Az ukrán író szerencsés kézzel, nagy tudással, lebilincselő mesélő kedvvel nyúl e nehéz témához. Ribak 1913-ban született, 1930-tól jelentette meg novelláit és regényeit.

2019. május 20-án 220 éve született HONORÉ DE BALZAC francia író. "Az irodalom gályarabja" volt, elképesztő mennyiségű könyvet írt, s ráadásul hatvanöt regényében jórészt állandó, korábbi műveiben már bemutatott alakokat szerepeltetett. Az Elveszett illúziókban például 116, a Kurtizánok tündöklésében pedig 135 korábbi hőse tért vissza. "Felfoghatatlan, hogy egy ember ennyi életfonalat tudott követni, s nem tévesztette össze őket" - csodálkozott Anatole France, pedig ő is konyított valamit az irodalomhoz. És Balzac teljesítményének értékelésekor azt is figyelembe kell venni, hogy könyveit 28 év alatt alkotta meg, s még így is többet írt, mint az őt megelőző korok legtermékenyebb írózsenije, Voltaire hatvanöt év alatt. "Este hat vagy hét órakor fekszem mint a tyúkok, éjjel egy órakor felkeltetem magam, és nyolcig dolgozom; ekkor megint alszom másfél órát, eszem egy keveset..., aztán megint nekiülök a munkámnak négy óráig. Ekkor megfürdöm, látogatókat fogadok, vagy elmegyek hazulról, s vacsora után lefekszem." Ilyen napi ritmusban élt évtizedeken át, s az éjt nappallá tévő munka egyetlen célt szolgált, Balzac saját nagyságának elismertetését. Hajszolta ugyanis a boldogságot, imádta a pompát és a fényűzést. Azt vallotta, hogy egyetlen materiális dolog van, amelynek értéke eléggé biztos ahhoz, hogy érdemes legyen törődni vele; az arany. Rögeszmésen vágyott rá, hogy kitűnjön, a nemesi származásra utaló "de" szócskát is önmaga biggyesztette a nevébe. Pazarlóan élt, főúri szeretőket tartott, s talán azért is akarta habzsolni az életet, mert pályája nagyon nehezen indult. Hitelezői elől bujkálva, álnéven élt, amikor elhatározta, hogy írással fogja megkeresni a kenyerét. S ekkor leült kicsinyke szobájában, az íróasztalára egy kis Napoleon szobrot állított, amelyre a következő szöveget ragasztotta: "Amit ő karddal kezdett, én tollal fejezem be". Ezután hozzáfogott az íráshoz, s amint valaki írta: "soha még hódítóbb akarat nem rohamozta az irodalmat". A kemény munka meg is teremte gyümölcsét. (Kalendárium Press)

Kövessen bennünket a Facebookon is!

Sőt, akkor is kövessen bennünket, ha általában is érdeklik a napi évfordulók, születésnapok, érdekességek akkor is, ha nem feltétlenül kapcsolódnak hozzájuk könyvek. Mert a sajtószolgálatként is működő Kalendárium Press is fent van a Facebookon.