Az országépítő (Lazi) - 135 éve született KÓS KÁROLY

István király története mindig is szimbolikus erővel bírt: a semmiből országot építő erős kezű uralkodót vagy a szent királyt, a hit felkent bajnokát egyaránt beleláthatta alakjába az utókor. Az író István király tragédiáját látja elsősorban: a kötelesség áldozataként mutatja be István életét. A fiatal férfi apja és főként anyja akarata által vezetve, nevelve, természetes vágyait, ösztöneit legyűrve vállalja a keresztény királyságot, az erős kézzel való uralkodást. Megtagadja érzelmeit és a boldogtalan politikai házasságot választja, megtagadja családi, vérségi kötöttségeit, s a német lovagokra támaszkodik, megtagadja szelíd természetét, s könyörtelenül számol le az ellene lázadó rokonaival, régi barátaival. Az uralkodás erkölcsét kényszerül viselni, s nem léphet le a maga választotta, s maga építette útról.

Kós Károly könyve két szempontból is érdekes olvasmány. Egyrészt - viszonylag - hűségesen végigkíséri Isván uralkodásának főbb állomásait, kerek élettörténetet írt. Másrészt viszont Kós prózája magába olvasztja a székely népballadák stílusvilágát, a magyar irodalomban páratlan módon, sűrített, szaggatott mondatokban, képszerűen idézi fel a pogányságból a kereszténységbe átlépő Magyarország érdekességét, forrongó hangulatát.

2018. december 16-án 135 éve született Temesvárott KÓS KÁROLY erdélyi építész, író. Kétségkívül épületei a leghíresebbek, de rendkívül sokoldalú művész volt, kiváló festő, költő, író és néprajztudós, egyébként pedig - Tompa László szavaival - "Erdély legnyugtalanabb, izgága magyarja". Nemcsak művészete maradandó értékű, de emberi nagysága is példa volt és maradt minden nemzedéknek. Kortársai "a szikladerekú építőt látták benne, aki teleültette Erdélyt zengő templomokkal ... a fiatalabbak a hűség és szolgálat jelképét, a szétzüllött harangszónak tornyot rakó embert. Élete, munkássága századokra szóló példa és tanulság" - írták róla, amelyben nincs semmi túlzás. Ékesen bizonyítja ezt, hogy az első világháború után lemondott a budapesti Iparművészeti Főiskola tanári katedrájáról, és hazament Erdélybe, ahol nem várta se munka, se pénz. Pedig három gyereke volt, de ő azt mondta: "hiszem, hogy Erdélyben nagyobb szükség lesz reám, mint Budapesten". îgy azután világéletében szegény ember maradt, de persze nem bánta. Amint kilencvenévesen megvallotta: "Ha anyagiakban mindig szegény is voltam, de szellemiekben, lélekben, családilag gazdag, szép és boldog volt az életem. (Kalendárium Press)

Kövessen bennünket a Facebookon is!

Sőt, akkor is kövessen bennünket, ha általában is érdeklik a napi évfordulók, születésnapok, érdekességek akkor is, ha nem feltétlenül kapcsolódnak hozzájuk könyvek. Mert a sajtószolgálatként is működő Kalendárium Press is fent van a Facebookon.