Molnár Gábor egyik legnépszerűbb, legizgalmasabb útleírása. Észak-Brazíliában, a Jatapu folyó mellékét járja be a szerző hűséges és tapasztalt vadásztársaival, Abilióval, Juannal és Klementinóval. Ezernyi érdekességet, de legalább annyi veszélyt rejt a folyó, a folyóparti mocsárvilág és a dzsungel, mely érzékletes, érdekfeszítő leírásokban elevenedik meg a regény lapjain. Miközben az életveszélyes kalandoktól sem félve jaguárra, óriáskígyóra, kajmánokra vadásznak hőseink, a szerző arról is beszámol, hogy tudóshoz méltó szenvedéllyel és érdeklődéssel gyűjti össze a dzsungel gazdag, színpompás növény- és állatvilágának egy-egy érdekes példányát, egzotikus virágokkal, különös lepkékkel és bogarakkal gazdagítva gyűjteményét.

A meglepő, fordulatos kalandokban bővelkedő élménybeszámolóban az őserdőben élő emberek történelméről, hétköznapi életéről is olvashatunk: a fehér telepesek – festőművész, fogorvos, gazdag, önző kereskedő – és az őslakosok közötti kapcsolatról szóló humoros vagy szomorú történetek kapcsán.