Ingerült szóváltások, lappangó gyűlölködés, egy elhibázott házasság lassan gyülemlő mérgei, amelyek megtámadják a lélek rostjait. Céltalan és unalmas szürkeségében kegyetlen világ. A regény főszereplője, Pierre Mercadier, úgy érzi, nem birja már tovább ezt az életet. Már-már megváltást ígérő, hirtelen fellobbanó viharos férfiszerelmének kudarca után menekül, otthagyja családját. Párizs, Velence, Monte-Carlo, a játék vad szenvedélye, még egy utolsó beteljesületlen szerelem. És nincs feloldozás: lassan kipusztul belőle minden emberi érzés, csak a féktelen önzés tébolya marad, s az értelmetlen öregség riasztó magánya, torkot markoló félelmei. Bűnös Mercadier, vagy áldozata a bűnösöknek, a lélektelen kornak? Aragon erre úgy felel, hogy megrajzolja hősét, olyan bonyolultnak, sokrétűnek, amilyen az eleven ember. S köré személyesen összefonódó, szétágazó sorsokat, a századforduló Franciaországának egész színes, nyüzsgő életét.
