Egy olyan korban, amelyben a régészeti kutatások évről évre Szíria múltjának új emlékeit hozzák napvilágra, s amelyben az új feliratos források olyan területeket nyitnak meg a történész előtt, amelyekről korábban csak keveset tudott, talán merésznek tűnik, ha az ókori Szíria történetének és kultúrájának áttekintésével a szélesebb, a kutatás speciális problémáin többnyire járatlan olvasóközönséghez fordulunk. Ha mégis vállalkozunk rá, akkor éppen azért, mert az utóbbi évek során felhalmozódott ismeretek nemcsak sokkal világosabban rajzolták meg azt a képet, amellyel Szíria ókori keleti fejlődéséről korábban rendelkeztünk, hanem jelentős kérdésekben meg is változtatták. Kézenfekvő, hogy ez az áttekintés csupán a kutatás pillanatnyi helyzetének mérlegét vonhatja meg.

Az ókori Szíria történelmével és kultúrájával foglalkozó kutatás hosszú éveken át szinte kizárólag olyan forrásanyagra támaszkodott, amely a Nílus és az Euphratész menti fejlett és már jól ismert államalakulatok területéről származott, vagy amely Anatóliában, a régi hettita főváros, Hattusa romjai között került elő. Talán ez az oka annak, hogy Szíriával gyakran csak mint az ókori keleti történelem egyikfélreeső színterével foglalkoztak, vagy csupán az Ószövetség szemszögéből vizsgálták. Az utóbbi időben azonban Szíria területéről is fontos feliratos források kerültek elő, s ezek elsősorban az i. e. 2. évezred történelmét helyezték új megvilágításba; éppen ezért itt is főként ezzel az időszakkal foglalkozunk. Földrajzi helyzeténél fogva Szíria mindig is összekötő híd volt a különböző népek érintkezésében, s az anyagi és szellemi javak cseréje terén közvetítő szerepet játszott a Közel-Kelet népei és kultúrái között.

Ez a könyv azt szeretné bizonyítani, hogy Szíria ezen túlmenően, önálló teljesítményével is hozzájárult az emberi kultúra fejlődéséhez.