Három-négyezer éve egész Észak-Európát még szinte áthatolhatatlan erdők borították. Nem voltak sem városok, sem messze elterülő szántóföldek. A gyér lakosság kis településeken húzódott meg a folyóvölgyekben és a tengerparton.

De ugyanekkor Délen és Keleten, a Tigris és Eufrátesz mentén elterülő termékeny földeken (Mezopotámiában), a Nílus völgyében (Egyiptomban), Észak-Indiában, a kínai Huangho-folyó völgyében már fejlett, gazdag kultúra virágzott. Itt már népes, zajos, hatalmas városok épültek: a csodákkal teljes egyiptomi Théba, a kincses Babilon, Ninivé, „az oroszlánbarlang”.

Itt ügyes építőmesterek gyönyörű palotákat, templomokat, síremlékeket emeltek, és az épületeket művészkezek díszítették festményekkel, domborművekkel és szobrokkal. Ezeknek az ősi városoknak a romjai - csodálatos műemlékek, sok-sok különféle felirat, a távoli múlt mind megannyi tanúja - a mai napig megmaradtak