A jelen monográfia azoknak az ókori szellemi irányzatoknak a bemutatására vállalkozik, amelyek fontosnak tartották, hogy iskolákat is létrehozzanak. Ezek az iskolák tanításukkal és hagyományaikkal szervesen beépültek Európa közép- és újkori vallási és kulturális életébe, és az európai közgondolkodás meghatározó és megkerülhetetlen elemeivé váltak.

A könyv úgy mutatja be az ókori Európa nevelésről vallott felfogását, hogy közben a kor felfogása szerinti egy és egységes tudomány szellemében a filozófia és a pedagógia szétválaszthatatlansága mellett érvel. Teszi ezt azért is, hogy a mindenkori pedagógiai megújulás számára olyan értékeket mutasson fel, amelyek ma is szilárd rögzítőpontok lehetnek annak az embernek az életében, aki személyként gondolkodik magáról, és vallja azt, hogy szeretetteli létezése az evilági kereteket szétfeszíti.

A könyv érvel az iskolai lelkigyakorlatok hagyományának felújítása mellett, és meghívja az olvasót, hogy saját létezését olyan egyetemes távlatba helyezve szemlélje, amely képessé teszi, hogy a bölcsesség útját járja mindennapi életfeladatai teljesítésében.