Az anya - 150 éve született MAKSZIM GORKIJ

Az anya az orosz társadalom állapotának ábrázolása a 20. század elején. A regény nem véletlenül kapta a címét. Gorkij ezzel is hangsúlyozza, hogy az anya a regény központi alakja, mindenekelőtt az anya jellemének a fejlődését ábrázolja. Ezzel egy emberi élet példáján mutatja meg az utat, amelyen a munkástömegek a forradalom felé haladnak. A munkások és a forradalmi értelmiség a regény egyik leglényegesebb kérdése, amelyet az író Szasa, Natasa, Szofja és Nyikolaj Ivanovics tevékenységével világít meg.

Pelagéja (az anya) a mű elején a munkásnegyed öntudatlan, szürke asszonya, aki a szomorú, szenvedésekkel teli életét törvényszerűnek tartja, s a vallásban keres vigasztalást. Legfőbb jellemző vonása a félelem. Ezzel egyidőben azonban sok elégedetlenség halmozódik fel benne az élettel szemben. Segíteni kezd fiának, nemcsak azért, mert az ő fiáról van szó, hanem azért is, mert megérti fia céljait. Gondolatait tettek követik.

A regény vége megmutatja, milyen átalakulás ment végbe az anya lelkében. A regény kezdetén „kicsit oldalvást jár, mintha attól félne, hogy nekimegy valaminek”, a regény végén már megszállja szívét a bátorság: a harc és a győzelem feltétele. Ez az oka annak, hogy – bár a regény a munkásforradalmárok látszólagos bukásával végződik – mégis érezzük közelgő győzelmüket.

2018. március 28-án 150 éve született MAKSZIM GORKIJ orosz író. A Gorkij felvett neve, eredetileg Peskovnak hívták, s talán azért választotta magának a Keserű jelentésű szót, mert fiatalon bizony sok keserűség érte. Rendkívüli szegénységben nőtt fel, családjával egy kicsiny pincelakásban lakott, s hogy valami élelemhez jussanak, az iskola után csatornákban és szemétdombokon guberált. Emiatt persze sok megaláztatás érte, iskolatársai kiközösítették, még a padban sem akartak "egy csatornapiszkáló mellett ülni". Nem is végezte el iskoláit, s annak ellenére, hogy már gyerekként tüdőbaj kínozta, dolgoznia kellett. Számos mesterséget kipróbált, volt gőzhajón mosogatófiú, tanonc egy ikonfestő műhelyében, inas egy cipőüzletben, de sehol sem volt maradása. Elkeseredésében még öngyilkosságot is megkísérelt. Nem lett volna csoda, ha sok honfitársához hasonlóan ő is a vodkához menekül nyomora elől, de ő másfajta bódulatot keresett, s rákapott a könyvekre. Olvasmányélményei tették íróvá, bár amint egyik későbbi rajongója, Stefan Zweig írta: "igazi olvasókönyve az országút, igazi vezetője a belső géniusz, mert Gorkij költő volt, még mielőtt bármit olvasott volna, és művész, mielőtt a helyesírást megtanulta volna". A Zweig által is említett őstehetség süt át minden írásán, ezért lettek művei, az Éjjeli menedékhely, Az anya, vagy a Jegor Bulicsov világszerte nagyrabecsült olvasmányok. Ö pedig a világirodalom emberként is leginkább tisztelt írója. Szinte nem volt kortársa, aki ne szerette volna, egyaránt rajongással írt róla G.B. Shaw és Louis Aragon, Romain Roland és Bertolt Brecht, Ady Endre és Kosztolányi. Az általános szeretet okát talán Tolsztoj fogalmazta meg legjobban: "Ön jó ember, pedig megengedhetné magának, hogy rossz legyen". (Kalendárium Press)