Az Árpád-kori szentek legendái - 775 éve született ÁRPÁDHÁZI SZENT MARGIT

Európa legfiatalabb keresztény állama alig száz évvel a hit általános felvételét követően már szentek egész sorát vonultatta fel. Közülük is igazi hírre-névre és nemzetközi ismertségre az Árpádok nemzetségének királyi sarjai tettek szert: István, a keresztény állam megalapítója és fia, Imre; az 1196-ban szentté avatott László, a "magyar lovagkirály"; valamint a 13. század női szentjei: Erzsébet és Margit, továbbá azok a külhonba férjhez adott Árpád-házi királylányok, akiket új hazájukban öveztek hasonló tisztelettel. Noha királyi származású szentekkel Európa majd minden keresztény nemzete büszkélkedhet, a "szent királyok nemzetségének" ilyen markáns előfordulására Európa más tájain nem, illetve csak kisebb súllyal találni analóg példát. A középkori és újkori magyarság önképének, kultúrájának és kultúrtörténetének ugyanis oly meghatározó része lett a magyar szent királyok, az Árpád-ház szentjeinek kultusza, hogy annak ismerete nélkül a magyar kultúrhagyomány is csak részben érthető - hiszen alakjuk a történeti és egyházi hagyományokon kívül a magyarországi művelődés és művészetek majd minden szegmensébe elhatott, illetve "merült alá" színes és változatos formákban a népi kultúrába, így a legendák világába is.

2017. január 27-én 775 éve született ÁRPÁDHÁZI SZENT MARGIT magyar királylány, domonkos-rendi apáca. Apja, IV. Béla tatár veszedelemtől való félelmbében az Úristenhez fordult oltalomért, s a veszély nagyságához mért felajánlást tett; saját újszülött lányát ígérte oda, ha megmenekedik az ország a tatár veszedelemtől. Rögvest be is adta a veszprémi apácákhoz, s a sorsát később megörökítő legenda szerint szent életével már kicsiny gyermekként kitűnt társai közül. Amíg a többiek néha bizony csintalankodtak, addig a kis királylány többnyire Krisztus szenvedésein sírdogált, így hamar megmutatkozott, hogy nem egy átlagos apáca lesz belőle. Később hogy közelebb legyen szüleihez, a királyi pár budai székhelyének közelében építettek neki egy kolostort, s tízévesen oda költöztették. Ettől fogva soha nem hagyta el a zárdát, bár a tatár veszély múltával apja bizony szerette volna feledni az Istennek tett korábbi meggondolatlan ígéretét. Politikai érdekből ugyanis hozzá akarta adni a cseh királyhoz, ám a lány nagy bátran apja elébe állott, s szépen elmagyarázta neki, hogy őt annak idején az ország megmeneküléséért cserébe ajánlotta fel az Istennek, ha tehát most megszegi fogadalmát, elvész az ország. îgy aztán élete végéig a Duna Pest és Buda között fekvő, ma az ő nevét viselő szigetén élt. 29 éves korában halt meg, halála óráját előre közölte apácatársaival, s bár már halála pillanatától szentként tisztelte az ország, csak 1943-ban avatták hivatalosan is azzá. (Kalendárium Press)

Kövessen bennünket a Facebookon is!

Sőt, akkor is kövessen bennünket, ha általában is érdeklik a napi évfordulók, születésnapok, érdekességek akkor is, ha nem feltétlenül kapcsolódnak hozzájuk könyvek. Mert a sajtószolgálatként is működő Kalendárium Press is fent van a Facebookon.