Az Árpád-házi „szent királyok nemzetsége” az 1200-as évekre már szentté avatott vagy szentként tisztelt ősök sorával büszkélkedhetett. Az 1224-ben született Kinga hercegnő már családi örökségként és egyszersmind kortárs mintaként tapasztalhatta, ismerhette meg mindazokat a hagiografikus mintákat, amelyek a hitelvek, a Szentírás példatára mellé egészen közeli példákat is felsorakoztattak a számára.
Nem mellékesen pedig a családi környezet is, hiszen IV. Béla király és Laszkarisz Mária bizánci császárleány tíz gyermeke közül a felnőttkort megélt lányok majd mindegyikét már a kortársak is szent életűként tisztelték.
Jelen kötet az Árpád-házi Szent Kingáról fennmaradt hagyományokat, írott és szájhagyományozott emlékezetét kívánja minden eddiginél teljesebb körűen összefoglalni. E kötet lapjain külön-külön fejezetekre osztva mutatjuk be Szent Kinga korát, Balanyi György lírai interpretációjában Kinga életútját, történelmi alakját, továbbá magyar nyelven először ugyanazt humanista nézőpontból: Jan Długosz Szent Kinga-életrajzát.
A könyv egy további fejezete Kinga egyházi legendáját tekinti át egy annak tartalmi és tipológiai esszenciáját adó típusmutató és motívumindex formájában. A kötetben szót ejtünk még a hercegnő középkori kultuszáról és ikonográfiájáról, végül pedig gazdag népi hagyományköréről.
