Akkor a hársak épp szerettek - 100 éve hunyt el ADY ENDRE

Dénes Zsófia: "Felkutattam mindent, hogy az Adyra vonatkozó, még nem ismert emlékezésekből megszólaltassam a kor hangját Adyról, a vele egy időben élők tanúságtételét. Valahogy azt éreztem: lecsengetés előtt ezek az utolsó percek. És sok minden járt eközben fejemben. Arra gondoltam, mennyi kutatással, találgatással jár manapság egy-egy múltbeli nagy költőnk – nagy emberünk – belső vagy akár külső élete adatainak, élményeinek felderítése… Lehet róluk eleget följegyezni? Eszembe jutott: nem igaz, hogy ami halandó, annak semmi köze a halhatatlansághoz… Így gyűjtöttem egybe az itt következő emléksorozatot, a fiatal Ady történetét, aki »kárhozottan« kóborol a »váradi éjben« majd a későbbiét is, aki ugyan eltávozott, de vissza-visszatért – utoljára 1918-ban – szeretett városába, Váradra. Az összeillesztett mozaikkövek – ha ezt kerestem, ha nem – szerelmek születésének, fejlődésének, elhalásának képét mutatják a szellemi élettel párhuzamosan; Váradon, Párizsban, Csucsán, mert "Akkor a hársak épp szerettek"

2019. január 27-én 100 éve hunyt el ADY ENDRE költő. Születésekor szülei nemigen bíztak benne, hogy megmarad, olyan csenevész csecsemő volt, de hálistennek megmaradt, s ő lett a család szemefénye, szegény édesanyja, a drága "ides" annyira elkényeztette, hogy ritka akaratos gyerek vált belőle. Pajtásai nem is akartak játszani vele, mert mindig hisztizett, ha nem az ő vágyai szerint folyt a játék, a fiúk sokszor ki is küldték a labdatérről. "Különösen csúnya, vézna, nagy szemű, feketésen sápadt fiú voltam, aki lelke mélyén azt kívánta, hogy vele foglalkozzék mindenki" - emlékezett később, és ez a vágy egész életében elkísérte. Jórészt ezért is járta később oly rendületlenül a pesti éjszakát, amelynek ő volt az egyik főszereplője. Krúdy Gyula ízes könyvecskében számolt be közös kalandozásaikról, s a történetekből sok érdekes adalék tudható meg a nagy költő életéről. Például az, hogy bár sohasem volt pénze, Léda tanácsára mégsem mutatkozott pénz nélkül, amilyen könnyelmű, bohém viszony fűzte az élet majd minden komoly dolgához, olyan józanul osztotta be minden fillérjét, tudta ugyanis, hogy pénz nélkül még ő sem duhajkodhat a pesti éjszakában. Krúdy szerint különben nem is ivott annyit, mint elterjedt róla, sokszor ugyanis csak megjátszotta részegségét, hogy "annál szabadabban beszélhessen ellenségeiről, vetélytársairól, meg nem értőiről". Mert így nem haragudtak rá annyira, és ő szerette volna, ha szerették volna. (Kalendárium Press)

Kövessen bennünket a Facebookon is!

Sőt, akkor is kövessen bennünket, ha általában is érdeklik a napi évfordulók, születésnapok, érdekességek akkor is, ha nem feltétlenül kapcsolódnak hozzájuk könyvek. Mert a sajtószolgálatként is működő Kalendárium Press is fent van a Facebookon.