Ezzel a magyarul először olvasható, inkább tudományos, mintsem költői művével Kierkegaard a mélylélektan alapjait teremtette meg, egyúttal a szorongástól megszabadító igazi hit védelmében támadja a hamis vallásosságot. Műve az olyan fogalmak tisztázása mellett, mint ártatlanság, bűn, szabadság, az élet eseményeinek mozgatórugóit is elénk tárja.

A szorongás fogalmát a szerző legaktívabb korszakában, az 1844-es esztendőben adta ki. A Vagy-vagy testes kötetének ekkor már volt némi kétes hírneve Koppenhágában, és különféle álneveken már megjelent a Félelem és reszketés, az Ismétlés és a filozófiai töredékek is. Saját néven néhány újságcikk mellett csak prédikációit publikálta Épületes beszédek címmel. E rendkívül gazdag termés azt jelzi, hogy Kierkegaard ebben az időszakban teljesen írói hivatásának szentelte életét. Különc, visszahúzódó figuráját városszerte értetlenség övezte, gyakran volt része gúnyolódásban és támadásban mind külső megjelenése, mind munkái miatt.