A szerelemről - 235 éve született STENDHAL

Senki sem akad a világirodalomban, aki annyit tudna a szerelem természetrajzáról, mint Stendhal. Senki, aki oly módszeresen és magával ragadóan térképezte volna föl az intim szenvedélyeket s egyúttal Európa udvarlási szokásait, technikáit. Lélektani megfigyeléseit az író élethossziglan készülő munkában foglalta össze, évtizedekkel megelőzve a modern pszichológiai kutatásokat. Olyan analitikus hajlamú szerző osztja meg velünk szerelmi tapasztalatait, aki katonaként szolgálva csataterek helyett az operaházak karzataira vágyott, hivatalnokként irodák helyett a régészeti ásatásokra. A napóleoni hódításoknál ezerszer jobban foglalkoztatták az érzelmek ostromai.

Stendhal szerint a nő a mindenkori férfitársadalom képzeteiben hol zsarnok, hol zsákmány, és épp ebben az ellentmondásos képben szembesül egymással a boldogtalan szerelmek szépsége a beteljesülő hódítások olcsóságával. Ugyanakkor az író a legelsők egyikeként cáfolja, hogy a női egyenjogúság elismerése szégyellni való behódolás, illetve a női varázs szétfoszlatása lenne. Olyan ez - írja , mintha valaki attól félne, hogy a fülemülét tavasszal megtanítják hallgatni.

A szerelemről először 1822-ben jelent meg, de további jelentős fejezetei csak a hagyatékból kerültek elő. Máig tartó, páratlan hatásában a teljes mű vetekszik Stendhal nagy regényeivel.

2018. január 23-án 235 éve született STENDHAL francia író. Henri Beyle volt az eredeti neve, írói álnevét - a 171-ből a leghíresebbet - egy német városka, Stendhalle után választotta, amikor mint bonapartistának menekülnie kellett Franciaországból, és éppen útjába esett. Pedig a németeket nem különösebben szerette, ő Itáliáért rajongott; amint naplójában írta; "a meleg az egészség és a jókedély alapja", így azután sokszor ment a napfényes Olaszországba melegedni. Imádta a spagettit, a jó borokat és persze a tűzes olasz menyecskéket, állandóan szerelmes volt, nem is nősült meg soha, hogy ne kelljen felhagynia a kalandozással. Bár két leghíresebb regénye a Vörös és fekete, valamint A pármai kolostor, írt egy remek kis könyvecskét A szerelemről címmel is, amelyben rendkívül szellemes megállapításokat tesz a témáról. Amint írja, megfigyelte például, hogy az okos férfiak általában csúnyák, a délceg legények pedig buták. A nők viszont sajnos sokkal szívesebben omlanak - akkor legalábbis még így volt - az üresfejű gárdisták karjaiba, s ez bizony aggodalomra ad okot az emberiség egészséges fejlődésére nézve. Még szerencse, hogy akad néhány olyan férfi, aki nemcsak fess ember, de művelt és szellemes is, mint például ő maga. (Kalendárium Press)

Kövessen bennünket a Facebookon is!

Sőt, akkor is kövessen bennünket, ha általában is érdeklik a napi évfordulók, születésnapok, érdekességek akkor is, ha nem feltétlenül kapcsolódnak hozzájuk könyvek. Mert a sajtószolgálatként is működő Kalendárium Press is fent van a Facebookon.