A szerelem metafizikája - 230 éve született ARTHUR SCHOPENHAUER

Schopenhauernek ez a világhírű tanulmánya 1844-ben jelent meg először, főműve, A világ mint akarat és képzet kiegészítő kötetének 44. fejezeteként.
Minden szerelmi játéknak, akár vígjáték, akár tragédia, a végső célja valóban fontosabb minden más célnál az emberi életben, és éppen ezért teljesen méltó arra a mélységes komolyságra, amellyel ki-ki feléje tör. Nem kisebb dolog ugyanis az, amit ez a játék eldönt, mint a legközelebbi nemzedék összetétele.

2018. február 22-én 230 éve született ARTHUR SCHOPENHAUER német filozófus. "Kellemetlen és elviselhetetlen vagy, s úgy találom, hogy végtelenül nehéz veled együtt élni, fölényeskedő okosságod megrontja minden jó tulajdonságodat, s hasznavehetetlenné tesz a világ száma pusztán azért, mert nem tudsz erőt venni azon vágyadon, hogy mindent jobban tudj, mint más." Az anyja írta e sorokat Schopenhauernek, s el lehet képzelni: ha édes szüleje így vélekedett róla, mit gondoltak felőle mások. Mire felnőtt, már rendelkezett a zsémbes öregemberek összes tulajdonságával. Gyanakvó, tényleg elviselhetetlen ember lett. Nem elég, hogy töltött piszollyal a párnája alatt aludt, de gyilkosságtól tartva sosem borotváltatta magát a borbélynál, még a pipáit is zár alatt tartotta, nehogy megmérgezzék. Anyja szeretetét elvesztette, nem volt felesége, gyereke és nem volt egyetlen barátja sem, teljesen egyedül élt a világban. Így volt ideje rá, hogy A világ mint akarat és képzet címmel hamar megírja élete fő művét, amely azonban semmi visszhangot nem keltett. Ö maga persze meg volt győződve róla, hogy a filozófia ezeréves problémáit oldotta meg könyvében, így bár az értetlenség rettentően bántotta mértéktelen hiúságát, azzal vígasztalta magát, hogy a zseniket csak az utókor ismeri fel. Miután könyvét nem vásárolták, eltökélte, hogy tanítani fogja gondolatait. A berlini egyetemen próbálkozott, de előadásait üres padsorok előtt tartotta, így hamar lemondott katedrájáról. Ezután beköltözött egy kis panzióba, s ott élt évtizedekig kutyájával, a gúnyosan "ifjú Schopenhauer"-nek nevezett blökivel. Vénséges aggastyán volt már, amikor végre felfedezték kétségtelen filozófiai nagyságát. Hetvenedik születésnapján szinte egyik napról a másikra a filozófia lángelméjeként ünnepelte a világ, ő pedig gyerekes örömmel fogadta a későn jött elismeréseket. Még két évet élt abban a boldog tudatban, hogy mégis adott valamit az embereknek, akiket pedig úgy utált világéletében. (Kalendárium Press)

Kövessen bennünket a Facebookon is!

Sőt, akkor is kövessen bennünket, ha általában is érdeklik a napi évfordulók, születésnapok, érdekességek akkor is, ha nem feltétlenül kapcsolódnak hozzájuk könyvek. Mert a sajtószolgálatként is működő Kalendárium Press is fent van a Facebookon.