Jókai Anna munkásságából az első tíz év legjava novelláit tartalmazza ez a kötet.
Az író szigorú, önismeretre nevelő prózája – egyre táguló körökben – kisebb és nagyobb közösségeinket, a mai embert vizsgálja: tudunk-e élni erkölcsi értékeinkkel, mi a szerepe a művészetnek a személyiségformáló folyamatban, ismerjük-e eléggé helyünket, szerepünket a világban? Az írót elsősorban a nehéz sorsok, a mindennapi küzdelmek, a társadalmi gondok érdeklik, a figurák, események azonban általános érvényű mondanivalót hordoznak: a nyugtalan embert arra ösztönzik, hogy tovább keresse „a szüntelen mosolygást a szüntelen könnyek alatt”.
