A XX. század első évtizedéig Menandrosz alig volt több puszta névnél: műveit csak idézetgyűjteményekből és római átdolgozásokból ismertük. 1906-tól kezdve Egyiptom földje Menandrosz vígjátékait tartalmazó papiruszleletekkel ajándékozta meg az ókori irodalom kedvelőit, s máig négy, többé-kevésbé teljes és tucatnál is több töredékes vígjátéka került napvilágra. Kötetünk az újjászületett ógörög író nyolc drámáját mutatja be, többségük először olvasható magyarul.
A görög újkomédia az 5. század politikai vígjátékával szemben a hanyatló athéni társadalom családi életét állítja előtérbe, a generációk közti ellentétet, a szerelem és házasság kérdéseit, a helyes nevelés ma is időszerű problémáit. Ennek megfelelően szelíd vagy mogorva apák, kikapós vagy felelősségtudó ifjak, hetvenkedő katonák, ravasz rabszolgák, kerítők, örömlányok, szakácsok és áldoktorok népesítik be a színpadot.
A műfaj legnagyobb mestere finom pszichológiával ábrázolja hőseit, és még a tipikus alakokat is egyéni vonásokkal ruházza fel. Figuráit szeretetteljesen rajzolja meg, s bízik az ember lehetőségeiben. Ebben áll a menandroszi humanizmus, amely még Goethét is elragadtatott kijelentésre késztette.
A mai olvasó meglepve fogja tapasztalni, hogy a szerző – az átdolgozások révén – ismeretlenül is hatott a nyugat-európai drámára: Menandrosz olvasásakor Shakespeare vagy Molière nem is egy alakjának és helyzetének előzményére fog bukkanni.
A kötet az alábbi nyolc komédiát tartalmazza:
Düszkolosz - Embergyűlölő (Trencsényi-Waldapfel Imre)
A szamoszi lány (Kerényi Grácia)
Ítéletkérők (Devecseri Gábor)
A lenyírt hajú lány (Kerényi Grácia)
A pajzs (Kerényi Grácia)
A sziküóni férfiú (Tegyey Imre)
A gyűlölt férfiú (Kerényi Grácia és Tegyey Imre)
A földműves (Kerényi Grácia)
