1944, Lengyelország. A vonat lassít, csikorogva fékez és megáll. Mintha egy örökkévalóság telne el a vagonban, de végül a nehéz ajtók kinyílnak, feltárva a benti káoszt.

Sara Leibovits, a tizenhat éves zsidó lány ezen a vonaton utazott a családjával. Utolsó pillanataikat töltötték együtt az auschwitzi rámpán, mielőtt megpecsételődött szörnyű sorsuk.

Ez az erőteljes igaz történet Sara Leibovits felfoghatatlan fájdalmát és nehézségeit mutatja be auschwitzi rabsága alatt. Az átélt rémségek dacára mindvégig próbálta megőrizni családja értékeit: a bátorságot, a hitet, mások segítését.

Ebben a lebilincselő memoárban Sara történetét kíséri lányáé, Eti Elboimé. Hetven évvel a holokauszt borzalmai után Eli a második generáció örökölt traumáját írja le, és ezzel egészíti ki holokauszttúlélő édesanyja tanúságtételét.