A harmadik udvarmester - 360 éve hunyt el DIEGO VELÁZQUEZ

Diego Velázquez, a regény csendes hőse látszólag alig lép az események előterébe, ám négy évtizedet tölt a XVII. század első felének leghatalmasabb udvarában, a madridi Alcázarban. Itt félelmes megfigyelőképességével, művészetének géniuszával rögzíti le a spanyol világhatalom szétbomlásának oly válságos és változatos korszakát. A Spanyol Aranyszázad a rendkívüli szellemek különös ragyogásával árasztja el az alapjában szegény, kivérzett országot, mely fölött örök árnyékként húzódik meg az Inkvizíció. A feltartóztathatatlan katasztrófa súlyát a majdnem félszázadon át uralkodó IV. Fülöpnek kell viselnie, aki kóros tehetetlenségében, minden emberi értékei mellett, nem tud úrrá lenni az eseményeken. Diego Velázquez a ranglétra legalacsonyabb fokán áll, s mégis mint udvari fest minden történetírónál hívebben örökíti meg ennek a kis világnak egész belső életét. Királyportréi nyomon követik annak a Fülöpnek fokozatos hanyatlását, akinek birodalmában "soha nem megy le a nap". A korra rányomja bélyegét a mindenható miniszternek, Olivaresnak negyedszázada. A képek megőrzik nagyravágyását, gőgjét és lelki depresszióit is. Az infánsok s infánsnők egyhangú menetéből kiemelkedik a lázadó királyné, a francia Isabelle, s külön színt ad a "felség gyönyörének" galériájához a törpék s udvari bolondok félelmes realitású arcképsorozata. A mester kompozícióiban árulja el leginkább, hogy mily szoros kapcsolatot tart a mindennapi élettel. Kocsmaasztal, kovácsműhely, paraszti életkép után születik meg talán az első nagy munkáskép, a páratlan gazdaságú Szövőnők Négy évtized európai története a háttér, mely e talányos művész sorsát szegélyezi. Két itáliai utazása visszavetíti a kor szétdarabolt Olaszországának rajzát, a nagy nápolyi forradalom leírása – fénysugár a nagy spanyol hanyatlás életképében. A regény sok szereplője művész: Rubens, Ribera s Murillo – Bernini mellett, a költőket Lope de Vega, Calderon, Quevedo s Gongora képviseli. Egyetlen talányos figura él a regényben, az a Magdalena, akinek képét a Hölgy a legyezővel utolérhetetlen portréjában örökíti meg Velázquez.

2020. augusztus 6-án 360 éve hunyt el DIEGO VELÁZQUEZ spanyol festő

Hamar megmutatkozott művészi tehetsége, mestere, bizonyos Francesco Pacheco nemcsak mesterlevéllel bocsátotta útjára, miszerint alkalmas arra, hogy "egyéni leleményessége szerint olajképeket alkosson", de neki adta leány kezét is. Velázquez akkor még Sevillában élt, és sorra festette egyre szebb képeit.

Korának leghíresebb festője lehetett volna, ha el nem megy Madridba, ahol IV. Fülöp királyt teljesen lenyűgözte művészetével. Sajnos - tegyük hozzá, a király ugyanis nemcsak megrendelésekkel halmozta el, de teljesen ki is sajátította magának, szeretett udvari festőjének remekműveit szépen felakasztgatta palotáinak falára, így a királyi család tagjain kívül nem csodálhatta meg azokat senki emberfia. Egyik fő művét, a Breda várának átadása című remek képét is a Buen Retiro-kastély egyik termébe készítette, így az is rejtve maradt, még a műtörténészek is meglepődtek, amikor a XIX. században lassan előkerültek csodás festményei. îgy azután hiába volt a spanyol festészet egyik legzseniálisabb alkotója, honfitársai mit sem tudtak erről. Némi vígaszt jelentett számára, hogy a királytól kivételes megbecsülésben részesült, egyre magasabb méltóságokat kapott, 1658-ban még lovaggá is ütötték.

Velázquez pedig ha már közismert festő nem lehetett, alaposan kihasználta a király kegyét, élvezte a megbecsülést és a vagyont. És nem utolsósorban a művészi szabadságot. A meglehetősen csúnya X. Ince pápáról például olyan realista portrét merészelt festeni, hogy még a konklávéban is szót emeltek ellene a bíborosok. (Kalendárium Press)

Kövessen bennünket a Facebookon is!

Sőt, akkor is kövessen bennünket, ha általában is érdeklik a napi évfordulók, születésnapok, érdekességek akkor is, ha nem feltétlenül kapcsolódnak hozzájuk könyvek. Mert a sajtószolgálatként is működő Kalendárium Press is fent van a Facebookon.