Diego Velázquez, a regény csendes hőse látszólag alig lép az események előterébe, ám négy évtizedet tölt a XVII. század első felének leghatalmasabb udvarában, a madridi Alcázarban. Itt félelmes megfigyelőképességével, művészetének géniuszával rögzíti le a spanyol világhatalom szétbomlásának oly válságos és változatos korszakát.

A Spanyol Aranyszázad a rendkívüli szellemek különös ragyogásával árasztja el az alapjában szegény, kivérzett országot, mely fölött örök árnyékként húzódik meg az Inkvizíció. A feltartóztathatatlan katasztrófa súlyát a majdnem félszázadon át uralkodó IV. Fülöpnek kell viselnie, aki kóros tehetetlenségében, minden emberi értékei mellett, nem tud úrrá lenni az eseményeken. Diego Velázquez a ranglétra legalacsonyabb fokán áll, s mégis mint udvari festő minden történetírónál hívebben örökíti meg ennek a kis világnak egész belső életét. Királyportréi nyomon követik annak a Fülöpnek fokozatos hanyatlását, akinek birodalmában "soha nem megy le a nap". A korra rányomja bélyegét a mindenható miniszternek, Olivaresnak negyedszázada. A képek megőrzik nagyravágyását, gőgjét és lelki depresszióit is. Az infánsok s infánsnők egyhangú menetéből kiemelkedik a lázadó királyné, a francia Isabelle, s külön színt ad a "felség gyönyörének" galériájához a törpék s udvari bolondok félelmes realitású arcképsorozata. A mester kompozícióiban árulja el leginkább, hogy mily szoros kapcsolatot tart a mindennapi élettel. Kocsmaasztal, kovácsműhely, paraszti életkép után születik meg talán az első nagy munkáskép, a páratlan gazdaságú Szövőnők.

Négy évtized európai története a háttér, mely e talányos művész sorsát szegélyezi. Két itáliai utazása visszavetíti a kor szétdarabolt Olaszországának rajzát, a nagy nápolyi forradalom leírása – fénysugár a nagy spanyol hanyatlás életképében. A regény sok szereplője művész: Rubens, Ribera s Murillo – Bernini mellett, a költőket Lope de Vega, Calderon, Quevedo és Gongora képviseli. Egyetlen talányos figura él a regényben, az a Magdalena, akinek képét a Hölgy a legyezővel utolérhetetlen portréjában örökíti meg Velázquez.