A színművésznő beszéli a gyermekek nyelvét. De a felnőttekét is. Versnyelven is beszél – sót alkalomadtán a szajkóén, a rigóén és egyéb röpködő tollasokén is … Mi adott és ad neki erőt, hogy az állandó színtársulatok belátható világa helyett ő maga alkosson egyszemélyes színházat? Hogyan hozza létre színvonalas, eredeti előadásait városokban, de „árkon-bokron túl” is, és milyen fogadtatásban részesül?
„Csak miután megragadtad a fiatalok figyelmét és megszerezted előadóként a bizalmukat, tudod irányítani a figyelmüket abba az irányba, hogy az érzékenyebb dolgokat is befogadják, hogy valami újat tudj mondani nekik, és tanuljanak is belőle.”
Ez a könyv a mesés nevű Zorkóczy Zenóbia gyermekszínházteremtő vallomása, módszerének személyes hangú bemutatása. Lessük el játékos kedve, fáradhatatlan kommunikatív jelenléte, bizakodása titkait.
