Martti Santavuori a fejedelem útja című regényének témáját a magyar történelemből vette. Santavuorit szoros barátság fűzte a magyar szellemi élethez. Jól ismerte hazánk történelmét, és többször járt Magyarországon. Regényének színtereit is bejárta, és mindenütt – különösen Erdélyben – tanulmányozta a levéltárak anyagát, megismerkedett a történelmi múlt élő emlékeivel.

Ezért nem csodálkozunk azon sem, hogy regényének hőséül Bethlen Gábort választotta. Santavuori világosan látta, hogy a messzi múltban a háborúk viharában az északi finn és az Európa közepén élő magyar nép példamutató, közös hőse éppen Bethlen Gábor lehetett, a bölcs államférfi, a békés egymás mellett élés, a vallásszabadság híve, aki a történelem tragikus korszakában messzebbre látott kortársainál.

Santavuori azonban nemcsak a nemzeti hőst, a győztes hadvezért mutatja meg regényében, hanem a gondolkodó, a kutató embert, a jóbarátot, a megértő társ után vágyó férfit és a szerelmes férjet is.

A távoli világokat egymással számos szereplő kapcsolja össze – némelyikük a regény egy-egy fejezetében a magyar földre is ellátogat –, ezek a különböző nemzetiségű és korú nemesi és polgárasszonyok, katonák, papok, tudósok és polgárok (sokuk csupán az író gazdag képzeletének szülötte) izgalmas csaták és cselszövések között, a szerelem és a halál örök nagy színjátékának szereplőiként vesznek részt a nagy idők hiteles történetében. És Santavuori írásművészetét legjobban éppen az mutatja, hogy elhisszük neki, hogy mindez meg is történhetett volna.