Gyrðir Elíasson 1961-ben Reykjavíkban született, de kétéves korától Észak-Izlandon, a mintegy 2500 lelket számláló Sauðárkrókurben nevelkedett. Első verseit 1983-ban, első regényét pedig 1985-ben publikálta. Azóta számtalan verseskötete, tucatnyi novelláskötete és hét regénye jelent meg, emellett pedig műfordítóként is tevékenykedik. Művei hatással vannak fiatalabb szerzők munkájára, de például az izlandi Sigur Rós együttes is fontos zenei ihletforrásaként tartja számon. Elismeréseket elsősorban novelláiért kapott: 2000-ben elnyerte az Izlandi Irodalmi Díjat és a Halldór Laxness-díjat, 2011-ben pedig A fák között című kötetéért az Északi Tanács Irodalmi Díját.

„Zokniban sétáltam el a kertem szélén álló nyírfákhoz, és megsimogattam a leveleiket. Napközben a lombjaik között bújtak meg a madarak, de nem tudták, hogy a levelek nemsokára eltűnnek, és nem lesz menedékük. Vagy talán éppen, hogy tudták, és azért használták ki addig a rejtekhelyet? Honnan tudják az állatok, akiknek nincs naptárjuk, hogy közeledik a tél? Már a nyár teljes önfeledtségében elkezdenek élelmet gyűjteni télire. Egy élet és halál szakos egyetemi diploma mit sem ér magához az élethez képest.

Visszamentem a házba, láttam a lámpát a nappali ablakában, és ekkor valami furcsa dolog történt: hirtelen úgy éreztem, az nem az én otthonom, csak egy messziről jött vendég vagyok. Ez a gondolat annyira nem hagyott nyugodni, hogy egy darabig tétováztam a nappali ajtajában, de aztán bementem. A zoknim átnedvesedett a fűtől, és nyomot hagyott a fényezett parkettán.”