A Thibault család - 60 éve hunyt el ROGER MARTIN DU GARD

A regény egy jellegzetes francia nagypolgári család rajzával a modern értelmiségi magatartás három lehetőségét adja; az apa, Oscar, a konzervatív-reakciós krelikalizmus, az álszent bigottság képviselője, egyik fia, Antoine, az orvos, a társadalmi kérdésektől egy ideig elforduló humanista típusa, másik fia, Jacques az anarchisztikus értelmiségi forradalmáré. A Thibault család alapeszméje e három plasztikusan és remek lélektani realizmussal megrajzolt jellem viszonyában rejlik. Sorsuk alakulása, jellemük ellentmondásai és azonosságai révén egy polgári család bukását és felmagasztalásának lehetőségét mutatja meg az író.Műve egyén és történelem viszonyáról szóló mélyenszántó erkölcsi eszmélkedés is. Nagyszabású családregény, gazdag életanyagával, mély pszichológiai tudásával, humanista üzenetével századunk egyik reprezentatív remekműve, a 20. századi próza talán leginkább tolsztoji szellemű alkotása.

2018. augusztus 22-én 60 éve hunyt el ROGER MARTIN DU GARD francia író. A nevében található "du" szócska nem nemesi származására utal, hanem azt jelzi, hogy a Martin-család ükapja, amikor végrendeletében szétosztotta birtokait fiai között, Roger dédapja a Gard melletti földecskét kapta. A kis Martin hamar megpróbálkozott az írással, de zsengéit nem merte megmutatni senkinek. Nem véletlenül, hiszen írt például egy novellát, amelyben egy fiú felmászik egy palota emeleti ablakába, hogy meglessen egy meztelen nőt. Tizenhárom évesen nem írnak ilyesmiket jóravaló fiatalurak, úgyhogy Martin is gondosan eldugta írását. Tulajdonképpen nem is akart író lenni, egészen addig, míg el nem olvasta Tolsztoj Háború és békéjét, amely rabul ejtette, s eltökélte, ő is ír majd egy ahhoz fogható nagyszabású regényt. Mivel öröksége révén jó anyagi körülmények között élt, minden idejét célja elérésének szentelhette. Szükség is volt rá, hisz regénye, A Thibault család két évtizedes szakadatlan munka eredményeként született. Nem esett nehezére, hiszen rajongásig szeretett dolgozni, egy levelében azt írta: "Szeretnék bezárkózni egy bencés kolostorba, hogy éltem végéig részegre dolgozzam magam". Nem is volt hiábavaló a fáradozás, remekmű került ki a keze alól, még a Nobel-díjat is megkapta érte. Ö persze húsz évi munka után sem volt megelégedve könyvével, mert amint naplójában írta, rádöbbent arra, "hogy becsvágya mérhetetlenül fölötte járt képességeinek". De hát a szerénység is a nagyság bizonyítéka. (Kalendárium Press)

Kövessen bennünket a Facebookon is!

Sőt, akkor is kövessen bennünket, ha általában is érdeklik a napi évfordulók, születésnapok, érdekességek akkor is, ha nem feltétlenül kapcsolódnak hozzájuk könyvek. Mert a sajtószolgálatként is működő Kalendárium Press is fent van a Facebookon.