A Sugár úti palota - 120 éve hunyt el ERKEL FERENC

Erkel Ferenc harcolt a magyar zeneélet megteremtéséért és az Operaház felépítéséért. A nagy zeneszerző sorsa sikerben és balsikerben, dicsőségben és megaláztatásban egyaránt gazdag volt. Életműve: magyar történelem a legjavából. Hiszen a komponista és dirigens nemcsak a tudatlanság és a közömbösség ellen küzdött, hanem a hivatali szűkkeblűség és az idegen befolyás ellen is. A magyar operaművészetnek ebben a hőskorában még a zeneértők nagy része is ellenségesen fogadta a nemzeti törekvéseket és külföldi példákat követett. De Erkel szívóserejű képviselője volt a nemzeti zene gondolatának. Az akkori ellenségeskedés, a hírlapi támadások emlékéből alig maradt egyéb, mint néhány megsárgult papírlap, de Erkel hatalmas hármas életműve: a magyar operazene, a magasszintű zeneélet és az Operaház – élő valósággá lett. Hogyan? Ezt mondja el Zsigray regénye.

2018. június 15-én 120 éve hunyt el ERKEL FERENC zeneszerző. A magyar opera úttörője nem volt csodagyerek, zenész apja nem is szánta muzsikusnak, bár azért zenét természetesen tanult. Pályáját zongoraművészként kezdte, karmesterként folytatta, s az operakomponáláshoz csak viszonylag későn, túl a 35. évén mert hozzáfogni. Volt is oka az óvatosságra, hiszen nemzeti opera akkoriban még nem volt Magyarországon, s bár Erkel csodálatos művei - a Dózsa György, a Bátori Mária, a Hunyadi László és kivált a Bánk bán - szép közönségsikert arattak, fogadtatásuk elég vegyes volt. Sok kritikus például szentségtörőnek tartotta, hogy történelmünk olyan nagyjai mint Hunyadi, dalolgassanak a színpadon, "ezt éppen úgy nem tudom örömmel hallani - írta valaki -, mint nem szívesen látnám, ha Pompeius szobrának a nagyobb művészeti szépítés kedvéért bajuszt festenének". Idővel persze nálunk is megbarátkoztak az olasz mintára éneklő történelmi hősökkel, amikor 17 évvel a Hunyadi László után bemutatták a Bánk bánt, már fenntartás nélkül ünnepelte mindenki. Mint mindenki tudja, ő zenésítette meg nemzeti imádságunkat, a Himnuszt. Azt azonban talán kevesebben tudják, hogy csodálatos zongoraművész és kiváló karmester is volt. "Sasszemű, biztos és erélyeskezű" dirigensnek ismerték. "Nemcsak azzal tűnt ki, hogy a hatalmas operai együttest nagyszerűen összetartotta, hanem a zenekari hangversenyek stílusos, gondosan kidolgozott vezetésével is" - írta valaki. "Vezénylő pálcája nyomán sorra keltek életre a leghíresebb operák", s ő vezényelte először hazánkban Beethoven IX. szimfóniáját. De szüksége is volt a sikerre - különösen az anyagira -, hiszen nemcsak a nemzeti öntudat erősítéséből vette ki a részét, de a magyarság fennmaradását is buzgón szolgálta; tíz gyermeket nemzett. (Kalendárium Press)

Kövessen bennünket a Facebookon is!

Sőt, akkor is kövessen bennünket, ha általában is érdeklik a napi évfordulók, születésnapok, érdekességek akkor is, ha nem feltétlenül kapcsolódnak hozzájuk könyvek. Mert a sajtószolgálatként is működő Kalendárium Press is fent van a Facebookon.