Héliosz minden egyes reggelen újjászületik, hogy az összes halandó életét kegyesen meghosszabbítsa egy-egy újabb nappal. Héliosz újjászületésének misztériuma mégsem áll a görög mitológia fókuszában.

Kerényi Károly (1897-1973) szerint nem Zeusz, hanem Héliosz és Hádész alkotják azt a tengelyt, melyre a görögök világképe épül, mely így legyőzheti az élet és halál, nappal és éjszaka, jó és rossz ellentétét. E két férfipólus között bontakoztatják ki a Nap leányai is hatalmukat: a varázserejű, sötét jellemű Kirké, Médea és Nemezisz, illetve ellenpontjaik, a fénylő Héra és Aphrodité. Kerényi feltárja tetteik rejtett logikáját, és kibogozza azokat a szálakat, melyek közöttük szövődtek. Nem a hűvös távolból szemléli az antik világ absztrakcióktól mentes gondolkodását, inkább bejárja a mítikus-élő alakok szerteágazó kapcsolatainak álomszerű labirintusát.

A szerző mély érzelmekről tanúskodó prózája segíti az Olvasó elmerülését a mítikus gondolkodás varázslatos, s mégis szigorú rendszertanában.