A sikeres New York-i jogásznő, Urania Cabral több mint három évtized után tér haza szülőföldjére, a Dominikai Köztársaságba. Leginkább azért, hogy tolószékhez kötött, haldokló apját szembesítse egykori gyalázatos tettével, amikor a diktátor kegyeiért cserébe kislányként odadobta őt a szűzlányokért rajongó Vezérnek. Urania emlékeivel együtt mi is visszatérünk 1961-be, a dominikai önkényuralom pokoli végnapjaiba, amikor a latin-amerikai történelem – s immáron a világirodalom – egyik legördögibb figurája, Rafael Leonidas Trujillo tábornok, azaz a Kecske döntött a karib-tengeri szigetország hárommillió lakosának életéről és haláláról.

Miközben fokozatosan föltárul a szörnyű traumával terhes múlt, az író szenvtelenül végigkalauzol minket a zsarnokság labirintusaiban. Megismerjük a Trujillo-diktatúra jellegzetes szereplőit: az elvakult, szadista tábornokokat és megalkuvó értelmiségieket, együtt izgulunk a diktátor elleni összeesküvőkkel, s a nagy „Jótevő” utolsó napjait nyomon követve mind mélyebbre ásunk Trujillo torz személyiségében is.

A Kecske ünnepe mesterien megkomponált, feszült ritmusú diktátorregény, a Nobel-díjas perui író életművének egyik csúcspontja. 2005-ben film is készült belőle Luis Llosa rendezésében, Isabella Rossellini főszereplésével.

Amikor meglátok egy szép nőt, egy igazi szépséget, aki után mindenki megfordul, nem magamra gondolok. Hanem a Vezérre. Bizony, őrá. Vajon szívesen magához szorítaná és szeretné? Ezt még nem mondtam el senkinek. Még magának a Vezérnek sem. De ő persze tudja. Hogy nekem mindig is ő volt az első, még ebben is.