A Botticelli-titok - 575 éve született SANDRO BOTTICELLI

A gyönyörű, ámde mocskos szájú firenzei prostituált, Luciana Vetra odaadóan űzi mesterségét a Ponte Vecchio hídján. Szépsége jómódú ügyfeleket vonz, akik közül az egyik legelőkelőbb megkéri, hogy álljon modellt egy festő barátjának. Így Luciana, hamarosan Flóra szerepében találja magát, és Sandro Botticelli híres festményének, a Primaverának egyik központi alakja lesz.

Mivel fizetséget nem kapott, Luciana ellopja a cartonét, a hatalmas festmény előzetes vázlatát. A lány azonban emiatt – a tudta nélkül – halálos titokra bukkant, s az élete veszélybe kerül. Üldözői nem kímélnek senkit sem körülötte, mivel úgy gondolják – a festőnél elejtett néhány megjegyzése alapján –, valahogyan fényt derített az oly gondosan eltitkolt szövetkezésükre.

Menekülés közben segítségért az egyetlen férfihoz fordul, akiben úgy érzi, megbízhat: a jóképű fiatal, ámde bosszantóan művelt Guido Della Torre baráthoz. A szerzetes és a kurtizán furcsa, romantikus párosa halálos veszedelembe kerül, mikor a reneszánsz kori Itália kilenc városát felölelő hajsza közben igyekeznek megfejteni a festmény titkát. Abban hisznek, hogyha kiderítik, mit rejt a mű, akkor az életüket is megmenthetik.

Miközben fény derül számos titokra, Luciana érzékletes és szabad szájú beszámolói révén megelevenednek előttünk a különböző városok, hagyományok és történelmi személyiségek, mintha magunk is velük együtt rónánk Itália útjait.

2020. március 1-jén 575 éve született SANDRO BOTTICELLI olasz festő

A XV. század Firenzéjének egyik legnagyobb művésze volt, a tekintélye csúcsán álló Firenze erkölcseinek és hatalmának leghűbb kifejezője.

Egy szegény cserzővarga fia volt, ragadványnevét - eredetileg Alessandro Filipepinek hívták - sem az apjától kapta, hanem annak egy ügyeskezű ötvös barátjától. A kis Sandro nagyon tehetséges volt, s már fiatal legény korában festett egy-két szép önálló képet. A kor egyik festőfejedelmének, Donatellónak a halálakor 22 éves volt, s ekkor meghívták Firenze legnagyobb tekintélyű családjának palotájába, ahol félve csomagolta ki Madonna del Magnificio című képét. A Mediciek elámultak, s örömmel fedezték fel a képen saját arcmásaikat. Botticelli - mai szóhasználat szerint - befutott. Elhalmozták megrendelésekkel, és bár sok képet festett, valamennyi remekmű. A Venus születése című festménye alighanem minden idők egyik legközismertebb művészeti alkotása.

Botticelli nagyon rokonszenves ember volt, kellemes társalgó, hű barát, de rettentő bohém. Szerette a tréfát, egyszer például úgy viccelte meg egyik festőkollégáját, hogy annak új festményén sapkákat ragasztott a Madonna körül repkedő angyalok fejére, szegény barátja kishíján szívbajt kapott. Egyik napról a másikra élt, pedig rengeteg pénzt keresett. A pápa például kisebb vagyonnal jutalmazta egy-egy munkája befejezése után, ő azonban pár nap alatt elmulatta az egészet. Volt időszak, amikor olyan szegény volt, hogy kis híján éhenhalt, lelkes pártfogója, Lorenzo di Medici herceg - a legendás il Magnifico - mentette meg a pusztulástól. Ennek ellenére szép kort ért meg, s így Savonarola kivégzése után még láthatta szeretett városa hanyatlását.

Szabályosan belebetegedett a bánatba, hónapok alatt éveket öregedett, megrokkant, amint az egykorú krónikás szomorúan írta: "nem volt képes egyenesen állni vagy mankó nélkül járni". Szeretett Firenzéje megőrizte emlékét, a híres Uffizi tele van csodás képeivel. (Kalendárium Press)

Kövessen bennünket a Facebookon is!

Sőt, akkor is kövessen bennünket, ha általában is érdeklik a napi évfordulók, születésnapok, érdekességek akkor is, ha nem feltétlenül kapcsolódnak hozzájuk könyvek. Mert a sajtószolgálatként is működő Kalendárium Press is fent van a Facebookon.