- Újdonságok
- Akciós termékek
- Évfordulók és könyvek
- Életrajzok-memoárok
- Gyerekkönyvek
- Óvodapedagógusoknak
- Kutyás könyvek - Könyvek kutyásoknak
- Papírboltoknak, játékboltoknak
- Bababoltoknak
- Kreatív hobbi boltoknak
- Barkácsboltoknak
- Vadász- és horgászboltoknak
- Kisállatkereskedéseknek
- Szépség- és fodrászszalonoknak
- Utazási irodáknak
- Afrikai témájú könyvek
- Arab témájú könyvek
- Mesés Kelet - ázsiai könyvek
- Balkán fanatikusok - könyvek a Balkánról
- Mediterráneum és könyvek
- Latin-amerikai könyvek
- Skandináv és balti irodalom
- Orosz témájú könyvek
- Cseh és szlovák témájú könyvek
- Szlovák és cseh nyelvű könyvek
- Ókori témájú könyvek
- Ezotéria, lelki egészség
- Szakácskönyvek
- Retró - könyvek a közelmúltról
- Antikvárium
- Különleges könyvajánlataink
- Nem talál egy könyvet? Segítünk!
90 éve született NAGY LÁSZLÓ - Ki viszi át a szerelmet
Az Egy vers sorozat kötetében olyan, már sajnos régóta "klasszikus" költő emblematikus művét járják körül a versről szóló tanulmányok szerzői, aki még köztünk lehetne. Most lenne 90 esztendős Nagy László... A kötetben többek között Czine Mihály, Falusi Márton, Görömbei András, Nyilasy Balázs, Tarján Tamás írásait közöljük.
2015. július 17-én 90 éve született a Veszprém megyei Felsőiszkázon NAGY LÁSZLÓ költő. Halkszavú lírikus volt, ennek ellenére - vagy talán éppen ezért - a XX. század magyar költészetének legragyogóbb képviselőjeként tiszteljük emlékét. Életét és művészetét ezer szál kötötte a hithez és népi gyökereihez, e két elkötelezettsége befolyásolta minden cselekedetét és valamennyi irodalmi megnyilvánulását. Első versét még gyerekként írta, s bizony a "Réce, réce, kanréce, / Nem kell nekem ebédre!" szellemes kis kétsorosa nem aratott valami nagy sikert. Amint Nagy László később be is vallotta: " Ez az első versem. Azért emlékezetes, mert nagyon megvert érte az apám. Azon a vasárnapon ugyanis, mivel én büdösnek találtam a tollát, a testvéreim sem ették meg a kacsát". Nagy Lászlót később az élet is sokszor megverte őszinte verseiért, de zokszó nélkül viselte sorsát. Talán mert a falusi élet megtanította rá; az erősebb természeti (és társadalmi) hatalmakkal kár mindenáron küzdeni. S bár becsülte a szavak erejét, igazán a két kezével végzett munkában bízott. "Ajándékkal ért fel, ha nézhettem, hogyan dolgozik a kovács, a bognár, az asztalos vagy a szíjgyártó" - vallotta be később, s ő maga is aranykezű ezermester volt. S a versen kívül csak a munka volt szent előtte, sokszor a lantot is letette miatta. Gondolkodását legjobban talán az jellemezte, amikor egyszer a versfaragás megszakításának okát firtató kérdésre tiszta őszinteséggel válaszolta: "Hazamegyek Iszkázra. Meg kell már csinálnom a fészer tetejét". (Kalendárium Press)
Kövessen bennünket a Facebookon is!
Sőt, akkor is kövessen bennünket, ha általában is érdeklik a napi évfordulók, születésnapok, érdekességek akkor is, ha nem feltétlenül kapcsolódnak hozzájuk könyvek. Mert a sajtószolgálatként is működő Kalendárium Press is fent van a Facebookon.