Életének utolsó évében Mozart olyan lázasan dolgozott, mintha megérezte volna, hogy összegeznie kell, és hamarosan búcsúznia is. Ebben az 1791-es esztendőben több hangjegyet vetett papírra, mint az azt megelőző három évben együttvéve. Olyan csodálatos művek születtek ekkor, min a Varázsfuvola és a Requiem.
E gazdag és tragikus év eseményei elevenednek meg az angol Langdon professzor könyvének lapjain. Műve korántsem zenetörténeti szakmunka csupán – noha annak is remekmű –, de egyszersmind hiteles és aprólékos életrajz is, sőt élvezetes olvasmány nemcsak zenerajongók, de minden más olvasó számára is, akit érdekel a történelem, és a nagy művész mindennapjainak története, amiben itt kell rejtőznie a remekművek titkának is, ha ez végül mindig megfejthetetlen marad is. Ez a regényszerűen izgalmas történelmi, zenetörténeti esszé bemutatja a zseni életét, a nagy művek keletkezésének körülményeit, és friss szemmel vizsgálja azt a sok legendát, amely Mozart utolsó életévét, házasságát és halálát övezi.
A szerző a bécsi klasszika egyik legismertebb tudósa; műve alapkönyvnek számít a Mozart-irodalomban.
