450 éve hunyt el MICHELANGELO BUONARROTI - Fabian Lenk: Michelangelo és a halál színe

Az ifjú időutazókat ezúttal a reneszánsz Rómába repíti az idő-tér, a Tempusz, ahol tanúi lehetnek annak, hogyan festi Michelangelo a Sixtus-kápolna mennyezetének híressé lett freskóit. Csakhogy a munka nem halad zavartalanul – valaki, úgy tűnik, a világhíres művész életére tör. Ki lehet az? A bosszús megrendelő? Egy féltékeny vetélytárs? Szerencsére Kim, Julian és Leon, valamint egyiptomi macskájuk, Kija épp jókor érkeznek, és nem csupán a mester műhelytitkaiba pillantanak be, hanem fényt derítenek a titokzatos merénylő kilétére is.

2014. február 18-án 450 éve hunyt el MICHELANGELO BUONARROTI olasz szobrász, festő és építész. Minden idők egyik legzseniálisabb képzőművésze volt, a művészetek szinte minden ágában remekműveket alkotott, bár ő maga mindössze szobrásznak tartotta magát. De a legcsekélyebb mértékben sem volt elájulva saját alkotásaitól, egyedül Dávid-szobrára volt büszke, Mózest ábrázoló csodálatos szobra pedig szerinte még épphogy elment. A festészethez mester-emberként viszonyult, ehhez képest a Sixtusi-kápolna falára "mázolt" freskója az egyetemes művészet talán legnagyszerűbb alkotása. Pár éve fejeződött be egyébként a restaurálása, s míg korábban a világ egy komor, rendkívül sötét tónusú, szinte fekete-fehér Utolsó ítéletet tartott számon, a restaurálás után egy színgazdag, szemkápráztató festménnyel találja magát szemközt a látogató. A hatás leírhatatlan. Először is, a több mint négyszáz alakos kép tíz, addig ismeretlen alakkal gyarapodott, ezeket a figurákat ugyanis már teljesen ellepte a fáklyák, gyertyák kormából, az apró repülő rovarok tetemeiből, a zsíros porszemekből lassan kialakult filmréteg. Sokak szerint azonban a kép helyreállítása teljes csőd. "A vétkesek húsának a színe olyan, mint a füstölt lazacé - írta valaki -, az árnyékok feketék, mint a szurok. Az alakok gumiból vannak. Olyanok, mintha egy Walt Disney-rajzfilmből léptek volna elő". Visszatérve Michelangelóhoz, építészként egyáltalán nem tartotta magát semmire, pedig sokáig a római Szent Péter-bazilika vezető építésze volt, s ő tervezte a firenzei Medici-kápolnát. S bár írt háromszáz kiváló szonettet, azok csak halála után jelentek meg, mert pusztán saját szórakoztatására verselgetett, meg sem álmodta, hogy firkálmányai érdekelhetnek valakit. Egyébként is úgy élte le az életét - közel kilencven évet -, hogy soha nem volt megelégedve munkáival, ő maga keserűen úgy látta, hogy nem csinált semmi figyelemreméltót, így teljesen hiábavaló az élete. Pedig hihetetlen tempóban dolgozott, hogy végre alkosson valami értékeset, évtizedeken át napi pár órákat aludt, kenyéren és boron kívül alig evett-ivott mást, s ez a "szörnyűséges életmód" hamar felőrölte az egészségét, hosszú élete során szinte mindig beteg volt. De persze nem törődött ezzel sem, abszolút nem foglalkozott magával, megesett, hogy segédjei erőszakkal húzták le róla ki tudja mióta le nem vetett csizmáját, ami szó szerint hozzánőtt, a csizmával együtt lejött a bőre is. (Kalendárium Press)

Kövessen bennünket a Facebookon is!

Sőt, akkor is kövessen bennünket, ha általában is érdeklik a napi évfordulók, születésnapok, érdekességek akkor is, ha nem feltétlenül kapcsolódnak hozzájuk könyvek. Mert a sajtószolgálatként is működő Kalendárium Press is fent van a Facebookon.